ateista

Amikor a vallások bűneiről beszélünk a történelem folyamán, akkor gyakran kapjuk vissza azt a reakciót vagy feleletet, amely a kommunizmust vagy a nácizmus bűneit kapcsolja az ateizmushoz. Ami a nácizmust illeti, az, hogy Hitler ateista lett volna, egyszerű tudatlanság és butaság. Ami kérdéses lehet, hogy Hitler mennyire volt keresztény, illetve mennyire volt egy sajátságos, viking vallás, vagy még attól is különböző, saját, new age vallás követője. A válasz valószínűleg az, hogy meglehetősen nagy zavar lehetett a fejében különböző vallásos darabokból összeállítva. Aki tehát Hitler ateizmusát akarja igazolni, azzal itt nem vitázok, sőt, valószínűleg máskor sem.

Ami a kommunistákat illeti, többségük tényleg ateista volt, és a kommunizmushoz általában ideológiailag is inkább az ateizmus kapcsolódott. Kommunizmus alatt itt megkülönböztetés nélkül értek marxizmust, leninizmust, bármiféle létező szocializmust, amely akár államkapitalizmus is lehet. Itt most nem a politikai fogalmak tisztázása a téma, tehát ezekre nem térek ki, és a továbbiakban ezeket a "kommunizmus" gyűjtőszóval illetem, nem foglalkozva azzal, hogy ezek mennyire "igazi" kommunista ideológiák.

Először is szoktak itt számokat összehasonlítani: mennyi áldozata volt a vallásoknak, és mennyi a kommunizmusnak? A vallások részéről inkább a kereszténységet szokták felhozni, és lehet az inkvizíciótól, a boszorkányüldözésen át a vallásháborúkig válogatni. Az iszlám bűneit a műveletlenebb emberek nem ismerik, a maja vallás bűnei távol állnak, és nem élő probléma, a buddhizmus pedig valamivel békésebb vallás, de egyébként a buddhizmus is követ el elég csúnya dolgokat,

Ne legyenek illúzióink! Ahol a vallás hatalomra kerül, ott vissza is él a hatalommal, és a vallásnak van egy olyan hajlama, hogy egyházzá szokott formálódni, és hatalomra szokott kerülni. Van még egy olyan szokása is, hogy különböző vallásháborúkban egymás ellen fordulnak, mint például a buddhizmus is Sri Lankán, Burmában és Thaiföldön. De térjünk a fő témára!

A kommunizmus rémtettei között vannak koncepciós perek, néha népirtások, és háborús bűnök. A számok összehasonlításánál felmerülhet az a kérdés, hogy az abszolút értékek a lényegesek, vagy inkább valamilyen relatív arány. A kommunista diktatúrák nemrég uralkodtak a Földön, amikor sokkal népesebb államok voltak, és az emberülésnek is sokkal "hatékonyabb" módszerei álltak rendelkezésre. A relatív összehasonlítás megfelelőbbnek látszik, de nem ez lesz a mondandóm fő csapása.

A fő mondandómhoz közelebb áll egy olyan probléma, amely akkor merül fel, ha a bűnök fajtáját vesszük sorra, és azt próbáljuk meg eldönteni, hogy mit is vegyünk bele. A vallás, konkrétan a kereszténység felelőssége egy inkvizíciós per és máglyahalál esetében nyilván sokkal nagyobb, mint a keresztes háború áldozatainál. És ha csak egy sima, középkori háborút veszünk, abban a vallás inkább ürügyként szerepel, mint felelőssé tehető ideológiaként. A modern, vallási alapú terrorizmusnál pedig a vallást a hívők szeretnék ürügyként látni, de azért mégiscsak jelentős köze van az elkövető motivációihoz.

Hasonlóan óvatosan kell viszont bánni a kommunizmus áldozatinál is! Ugyanis azon pap szenvedéseiben, akit hite miatt mondjuk börtönbe vetettek, nyilván közvetlenül szerepet játszik az ateizmus, ugyanakkor az Ukrajnában Sztálin őrültsége miatt éhen halt parasztok, vagy üldözött kulákok halálában az ateizmusnak semmi szerepe nincs.

Ha ezt vesszük, akkor az jön ki, hogy ha körülbelül azonos felelősségi szintnél, és azonos súlyosságnál húzunk határt, akkor a vallásnak egészen sok rémtette marad meg, míg az ateizmusnak egészen kevés. Vegyük például csak az emberölést, és csak a közvetlen ideológiai alapon véghezvitt emberöléseket! Ha ezt tesszük, akkor kiderül, hogy a hitük miatt megölt papok száma a kommunizmusban igen kevés, és mindenképpen kevesebb, mint a hitük miatt megöltek száma az inkvizíció történetében. Hitük miatt megölt papokról beszéltem a kommunizmusban, hiszen a kommunista diktatúra mezei embereket a hitük miatt nem nagyon ölt meg. Nem folytattak akkora hittérítést, inkvizíciót, mint a keresztény hatalom.

Ez már nagyon közvetlenül kapcsolódik a mondandómhoz. De végül meg fogjuk látni, hogy alig kell embereket számolgatnunk ahhoz, hogy rájöjjünk, a kommunizmus rémtettei az ateizmus kritikája szempontjából egyáltalán nem olyan erős érvek, mint a különféle egyházak rémtettei a vallásokat illetően.

Miért is? Az általános kérdés itt az, hogy mennyiben tehető felelőssé egy bizonyos ideológia bizonyos történésekért a történelemben. Nyilván minden cselekedetnek sok motivációja, sok oka van. Minden egyes embernek egyedi motivációi vannak, és a legalapvetőbb felelősség magáé az emberé, és nem holmi ideológiáé. Ugyanakkor, ha egy ideológia túl sokszor játszik szerepet nagyon negatív cselekedetek elkövetésénél, akkor az ideológia felelőssége is felmerül.

Hangsúlyoznom kell, hogy határozottan úgy gondolom, hogy itt nem relativizálhatunk el minden ideológiát, minden bűnt! Ha valamit erős konszenzussal bűnnek tekintünk, annyira, hogy például egy bírói ítéletet és büntetést jogosnak tartunk, akkor felmerülhet a kérdés, hogy milyen ideológia játszhatott szerepet. És azokat az ideológiákat, amelyek nagyon sok ilyen esetben játszanak szerepet, igenis felelőssé kell tenni, és fel kell hívni a társadalom figyelmét a káros voltukra!

Ha a középkorban egy inkvizítor megégetett egy eretneket, akkor lehet azt mondani, hogy gonosz volt, perverz volt, részeg volt, utasításra cselekedett, nem is ő vitte véghez a kivégzést, stb. Hasonló gondolatok felmerülhetnek kommunista diktátorok rémtetteinél is. Amiben azonban vallás és az ateizmus itt jelentősen különbözik, hogy a vallás a felemlegetett rémtettek idejében egyeduralkodó, és fő ideológia volt. A kereszténység és az iszlám egyeduralkodó, fő, és gyakorlatilag egyetlen ideológia volt a középkori Európában és az arab államokban. A kommunizmus is egyeduralkodó ideológia volt a kommunista diktatúrákban, de a kommunizmus volt az, és nem az ateizmus. Vegyük észre! Az ateizmus a kommunizmus mellett csak egy igen kis jelentőségű ideológiai elem volt.

Bár igaz, hogy a kommunista diktatúrákban a kommunizmus szinte mindenhol ateista volt, de elvben létezik, és létezett is vallásos kommunizmus, és ami még fontosabb, létezik ateizmus kommunizmus nélkül is. Ezzel szemben nem létezik nem hit nélküli kereszténység vagy iszlám.

És pontosan ez az, ami miatt a kommunizmus áldozatainak igen kis részéért tehető felelőssé az ateizmus. Ugyanis az ateizmus motivációként valójában ritkán lépett fel a kommunizmus alatt. Kevés embert öltek meg ténylegesen a hitük miatt.

A kommunizmus és az ateizmus együtt járása nem teljesen véletlen. Ennek egyik oka pont az, hogy a vallások a középkorban az elnyomó hatalom részét képezték. A keresztény főpapság a feudalizmus második elnyomó rendje volt, és a polgári forradalmak után sok hatalmat megőrzött, a kommunista szóhasználat szerint, a főpapság továbbra is elnyomó osztály maradt, és az egyház az elnyomó államrendszer része, fontos eleme. (Itt az egyházat és a vallást megkülönböztetem, de vegyük észre, a vallás szinte mindig egyházzal járt, és az egyház szinte mindig az elnyomás része volt. ) Ha a vallás az elnyomott rendek és osztályok ideológiája lett volna, ha az egyházak az elnyomott rendek és osztályok szervezete lett volna, akkor a kommunizmus lehetett volna akár keresztény is.

A kommunizmus a vallás és az egyház ellen, mint ellenséges osztály lépett fel. Számukra a főpap inkább annyiban volt ellenséges, amennyire az arisztokrácia, vagy burzsoázia volt. Nem annyira a hite miatt, hanem amiatt, ahova tartozott. Ahogy Lenin maga fogalmazott:

"A munkás-demokraták mindenki szabadságát támogatják a politikai harchoz, beleértve a papokét. Mi nem a papok választási kampányban, illetve a Parlamentben (Duma), stb. való részvétele ellen vagyunk, hanem csakis a papság középkori előjogai ellen." Liberálisok és Klerikálisok

Aki azt gondolja, hogy ez egy kiragadott szöveg, vagy Lenin részéről valami kivételes, egyedi megingás, vagy valamilyen rövid távú politikai manőver, az tanulmányozza a többi, hasonló írásokat: 1,2,3,4. Persze Lenin a hatalomra jutás előtt volt ilyen nagylelkű, később már egyáltalán nem volt választás párti. És ez az idézet nem azt akarja igazolni, hogy a kommunista diktatúra soha nem volt ellenséges a papsággal szemben, hanem inkább azt, hogy azért, és akkor, amikor a politikai harcokban kerültek útjukban, és nem annyira ateista alapokon. A rendszer ellenségei ellen léptek fel, inkább politikai, és nem más (vallási) alapokon.

A kommunista diktatúra általában akkor támadott meg papokat, ha azok a kommunizmust ellenezték. Ezzel szemben a középkori egyház olyan eretnekeket ítélt el, akiknek általában eszük ágában nem volt a feudalizmus megdöntése. Konkrétan: Nagy Imrét, Rajk Lászlót nem azért ölték meg, mert hitt istenben. Igazából még Mindszenty Józsefet sem csupán azért vetették börtönbe, mert hitt. A másik oldalon Giordano Brúnót viszont nem azért küldték halálba, mert a feudalizmus ellen papolt.

Persze van még egy ideológiai oka is annak, hogy a kommunizmus miért lett inkább ateista. Azért, mert a kommunizmus egy szélesebb értelemben szintén vallás. Ahogy azt sok gondolkodó bemutatta, a kommunizmus ideológiája szintén bizonyos jóslatokon alapult, melyek, ha nem jöttek be, akkor igazítottak rajtuk. Popper fejti ki A historicizmus nyomorúsága c. könyvében, hogy a marxizmus a kommunizmus győzelmét a legfejlettebb nyugati államokban jósolta meg, és ezt Leninnek hogy kellett kifacsarnia ahhoz, hogy a Szovjetunió eljövetelét megmagyarázza.

A kommunizmus tehát szintén az empirikus cáfolatok ellenére, dogmatikusan hitt ideológia volt, és a kommunizmus tulajdonképpen ugyanúgy egy üdvözülést ígérő ideológia volt. Ahogy Julian Young fogalmaz a The Death of God and the Meaning of Life c. könyvében Marxról: "A híres mondása szerint a vallás 'a nép ópiuma'. The észre kell, hogy vegyük, hogy akárcsak Hegel, Marx paradicsomot ígér, egy 'igaz világot', amelynek eljövetele a 'történelem végét' fogja uralni." 79. oldal.

A kommunizmus paradicsoma a kommunista társadalom volt, a végítélet a kommunista forradalom volt, és a Kánaánt ezen a Földön ígérték. Nem a transzcendens jövőben, hanem az e világi jövőben. De egyébként igen hasonló ideológiát képviseltek. A kommunizmusnak a többi vallás tehát ideológiai vetélytárs volt, ezért is voltak legtöbbször ellenségesek vele.

Ha valaki olyan erős elvi alapokon ateista, mint például az evidencializmus (nem fogadok el a valóságra vonatkozóan semmit igaznak, amíg nincs empirikusan igazolva), akkor számára a kommunista ideológia hasonlóan elfogadhatatlan hit, mint a vallásos hit. Ha nem hiszünk istenben, mert nincs rá igazolás, akkor miért hinnénk a lenini útban, vagy a kommunista jövő eljövetelében? Miért hinnénk, ha kifejezetten empirikus történelmi bukás támasztja alá, hogy nem egy igazán reális eszme?

Ennek megfelelően én nem vagyok kommunista, konkrétan nem ismerek kommunista ateistát, azok a szerzők, és gondolkodók, akiknek gondolataira támaszkodok, nem kommunisták. Manapság a legtöbb ateista nem kommunista, és mivel a kommunizmus a világban leáldozóban van, a jövőben ez még inkább így lesz. A kommunizmus egy átmeneti jelenség volt, az ateizmus viszont túlélte.

Az ateizmusnak valójában kevés köze van, a mai ateistáknak általában igen kevés köze van, nekem konkrétan pedig semmi közöm nincs a kommunizmushoz, és emiatt a kommunizmust rajtam számon kérni esztelen dolog.

Amikor a hit ellen szólalok fel, akkor az mindenféle hit ellen szól, és az a tény, hogy nem csak az istenbe vetett hit, hanem másfajta, alaptalan, világmegváltó ideológiák is sok kegyetlenséget hoztak a világra, inkább alátámasztja az általános konklúziót: igazabb és jobb hit nélkül élni. Legyen az istenhit, ufóhit, aurahit, politikai hit, vagy akármilyen hit.

Persze a keresztény egyházak a történelem során a veszett ebből házas kiskutyává váltak, de ez is részben csak annak köszönhető, hogy rövid pórázon tartjuk őket: ha nagyobb hatalmat kapnának, ismét olyan őrültségek történhetnek, mint a középkorban. Nem hagyhatjuk, hogy így legyen!

***

A Facebook Ateista és Agnosztikus Klub csoportjában egy elképesztően érdekes videót tettek fel a Youtube-ról, amely a Csillaghamu nevű felhasználó sok kitűnő magyarra fordításai közé tartozik (gyk. tehát magyar feliratos). A szokásos, ismeretterjesztő filmek közül ez azért tűnik ki, mert egy rendkívül furcsa szektát mutat be. Bár bizonyos vallásos szektákhoz képest (ld. Waco-siege), ez még nem is olyan furcsa. És még nem olyan szélsőséges.

A videoriport egy bizonyos Alan John Miller által alapított szektát mutat be, amely Miller birtoka környékén öszpontosul az ausztráliai Queenslandben. Központja egyébként egy nagy, kereszt alakú tisztás, középen a házzal. Miller azt állítja, hogy ő maga Jézus reinkarnációja, vagy második eljövetele. Híveinek egy népi pszichológiából, new age maszlagból álló ideológiát terjeszt, és egyfajta önsegítő csoportot vezet, bár itt a segítség erősen kétséges.

Kár lenne itt nekem arról hosszan értekeznem, hogy Millernek mennyire nincs igaza, miért nincs igaza, hol lehet megfogni, és miben lehetne kritizálni, hiszen az egész olyan nevetséges, hogy az olvasó lenézése lenne, ha mindezt a szájába rágnám.

Érdemes azonban a különféle részletek helyett néhány nagyon általános megjegyzést tenni. Először is, nehéz eldönteni, hogy Alan csupán az agykontrollhoz és hasonló "mentális tréninghez" hasonló üzleti humbugot csinál, vagy egy "komoly" szektát. Azaz nehéz eldönteni, hogy ő maga hiszi-e azokat az extraordinális hittételeket, melyeket magáról állít, vagy csak színészkledik. A szélhámosságra utal az, hogy amikor a riportban őt magát kérdezik, akkor sokszor kínosan röhögcsél (pl. 30:30), nyeglén viselkedik, stilárisan kiesik a szerepéről, nem látni rajta a magabiztosságot, határozottságot. Egyetlen helyen árulja el explicit módon magát, amikor elismeri, más nőt is "azonosított" már meg:) Mary Suzanne Luck mellett Mária Magdolnának (20:19). Itt nem bukik le teljesen, de azért erősen igazolja azt a gyanút, hogy ezt csak a csajozásért teszi. Ezután pedig gyanús, hogy a többi sem őszinte megtévelyedés, hanem az is szélhámos humbug.

Ha már Alan személyét vesszük, akkor tanulságos felmérni, hogy nem csupán nyegle, bohóckodó, és komolytalan, hanem ami ezekben benne van, hogy nem kifejezetten intelligens. Ugyanis egy intelligens ember is viccelhet, de az pont az intelligenciában különbözik a nyegleségtől. De ne legyünk szélsőségesen elfogultak! Ismerjük el, Alan nem hót hüje, csak éppen nincs száz fölött az IQ-ja.

Ezek után érdekes kérdés, hogy ha elképzelünk valamilyen szinten egy istent, és hogy Jézus, illetve Alan képében megjelenik a Földön (ok, tudom, nehéz), akkor ebbe belefér-e egy olyan átlagos intelligenciájú ember? Sok más egyéb mellett, egy Jézustól azért nem volna ildomos elvárni azt, hogy kivételesen intelligens? Sőt, mivel Jézus, vagy Alan állítólag maga isten, nem az lenne a várakozásunk, hogy hozzánk képes felfoghatatlanul intelligensnek kéne lennie? Elvégre a keresztény hívők legalábbis gyakran mondják, hogy "isten útjai kifűrkészhetetlenek", istennel kapcsolatban számunkra sok minden felfoghatatlan. Ehhez pedig hozzátartozna, hogy azért ha mi nem is értjük, isten csak érti a saját dolgait, tehát mérhetetlenül intelligensebb nálunk. Jó, persze mindez sok más sebből is vérzik, de erre most ne térjünk ki! És mondjuk lehetséges egy olyan ad hoc hipotézis, hogy isten intelligenciájából Jézusba vagy Alanbe csak egy rész sugárzik át. No de akkor is, hogy csak százas körüli IQ-ra fussa, azért az már gáz.

Ezek után vegyük szemügyre a felekezetet! A felekezet szó találó, mert lényegében félkegyelműekből áll. Ha Alan IQ-ja csak átlagos, akkor a többiek bizony a kifejezetten hülye emberek közül kerülnek ki. Ezek azok, akiket Alan meg tud hódítani tanainak. Láthatjuk, hogy nagyon sok érzelmileg zavarodott, zakkant, viselkedészavaros ember jön el a szeánszokra. Egyikből sem nézném ki, hogy mondjuk diplomája van, tanítani képes, vállalatot tud vezetni, nem bíznék rájuk felelősségteljes munkát. Nagy dicsőség lehet, ha az embernek ilyen nyája van. És hát amilyen a nyáj, olyan a villanypásztor: sokat elmond ez is Alanről.

Érdemes megfigyelni, ahogy azt a riporter is szóvá teszi, hogy Alan lényegében a megrendezett, kiprovokált érzelemkitörésekkel köti magához az embereket. Sokat beszél addikcióról, de igazából az érzelem-kitőrésre kondicionálja a híveit, függővé teszi őket ezek és maga iránt. A hívei tulajdonképpen olyan függő emberek, akik valamilyen perverz módon szeretik azt, ahogy Alan kihozza belőlük ezeket az érzelemkitöréseket, és újra és újra átélhetik a haragot, idegességet, kétségbeesést, önmarcangolást.

Legyünk itt nagyon óvatosak! Nem arról van szó, hogy ne létezhetne olyan pszichológiai, pszichiátriai technológia, amely az érzelmek felszínre hozatalára törekszik. Természetesen, ha vannak mélyen eltemetett érzelmek, akkor ezek felkutatása nagyon is értékes pszichológiai vagy pszichiátriai tevékenység. Csakhogy ezt olyan beszélgetés kellene, hogy kövesse, amelyben tisztázódnak a dolgok, és amely a gyógyulás irányába mutat. Lehetséges tehát egy drámai szeánsz, de utána valamiféle haladás kellene, hogy következzen, és ennek semmi nyoma ezeknél az embereknél. Alannek nem is célja ez, mert neki láthatóan az a célja, hogy az érzelmi problémáknál megfogja az embereket, és ehhez konzerválnia kell a problémáikat, nem megoldani. Jó példa erre az a férfi, aki azt mondja: "Amikor csak rá gondolok, sírok." (Alex, 24:33).

Ha már a riporter kritikájánál tartunk, akkor érdekes az, hogy a riporter, David Millikan maga teológus, sőt, metodista tiszteletes. Ebből mindjárt világos a motiváció is: a keresztény tiszteletes le akarja leplezni a konkurens, veszélyes, keresztény szektát. Természetesen az egyház szempontjából itt az az ideológia, hogy a káros elhajlásokat, eretnekeket leplezik le, de külső szempontból csak arról van szó, hogy egyik szekta ekézi a másikat.

A dolog igazán akkor válik mulatságossá, ha az Alan és Jézus közötti párhuzamot komolyan vesszük. Persze nem a reinkarnációt fogadjunk el igaz ténynek, hanem belegondolunk abba, hogy amit Alan csinál, az sok mindenben hasonlít Jézus cselekedeteihez. A kétezer évvel ezelőtti Jézus, ha egyáltalán létezett, csak egy szektavezér vol: maga köré gyűjtött hívőket, prédikált nekik dolgokat, igazából ki tudja, miket. Valójában egészen hasonló lehetett Alanhez, és a szektája is hasonló lehetett Alan szektájához.

David Millikan például megvádolja Alant, hogy elszakítja az embereket a családjuktól, és Alan teljesen jogosan védekezik úgy, hogy Jézus is ezt csinálta. "És a ki elhagyta házait, vagy fitestvéreit, vagy nőtestvéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldjeit az én nevemért, mindaz száz annyit vészen, és örökség szerint nyer örök életet." Mt. 19,29. Itt is igaz az, hogy egy jó pszichológus munkája elvezethet egy megromlott kapcsolat szakítással való feloldásához. David kritikája az, hogy Alan egészségesnek tűnő kapcsolatokban is problémákat generál. Nehéz ezt ilyen kevés felvételből megállapítani, de a kilencedik perc környékén bemutatott szétszakított pár esete elég durvának tűnik. Az elmondottak hitelességét persze nem tudom ellenőrizni, szóval nem mondok ítéletet, és nem is szükséges ebben ítéletet mondanom a többi konklúzióhoz.

Érdekes az is, amikor a David Millikan azt kéri számon Alanen, hogy mindenféle jóslatokat tesz a jövőre nézve (29:00), katasztrófákról beszél. Alen azokhoz a jósokhoz tartozik, aki mindezt dátum nélkül teszi, szóval lebukhatatlan. És egyben komolytalan is. De hasonlók a bibliai jóslatok is, amelyek közül tudtommal csak egy valamennyire deadline-os van, a végítélet eljövetelének egy emberöltő alatti jóslata (Mt 24,34 Mt 13,30), amely tehát mindjárt meg is bukott. A többi bibliai jóslat pont ugyanolyan homályos, mint Alan jóslatai. Ugyanaz a szellemi igénytelenség jellemzi a Bibliát, mint Alant.

A megdöbbentő, és végleges tanulság tehát az, hogy miközben a riportban egy metodista lelkész kritizál egy szektát, és miközben egy pillanatig sem hisszük el, hogy Alan Jézus, de azt bemutatja, hogy általában milyen szánalmasak ezek a szekták. És azt is bemutatja, hogy milyen szánalmas lehetett anno, kétezer éve Jézus szektája, ha egyáltalán létezett. Mert ne feledjük, az összes keresztény egyház nem több, mint Jézus - a történelem szeszélyei folytán hatalmasra duzzadt, kissé elfajult - szektája! És a kétezer éves múlt ilyen szempontból édes mindegy (ld. Argumentum ad antiquitatem). Történelmi, vagy nem történelmi egyház, nagyjából egy kutya.

Persze a keresztény egyházak a történelem során a veszett ebből házas kiskutyává váltak, de ez is részben csak annak köszönhető, hogy rövid pórázon tartjuk őket: ha nagyobb hatalmat kapnának, ismét olyan őrültségek történhetnek, mint a középkorban. Nem hagyhatjuk, hogy így legyen!

Nem sok idő kell már ahhoz, hogy arra ébredjünk, gyerekeinket csak egyházi iskolába lehet íratni,

***

Az Orbán-kormány egyháztörvényét, amely valójában persze inkább Semjén Zsolt keresztülerőltetése lehet, kritizáltam már akkor, amikor tervezet volt. Azóta élesítették, és pár szót szólnék róla kicsit más megközelítésből, és kicsit élesebben.

Amióta bevezették, a legnagyobb tiltakozást az újságokban én a Metodista Egyháztól láttam, amelyik kimaradt a pikszisből, nem ismerték el igazi egyháznak. A tiltakozás igazából a törvény elveit véve is jogos lenne, hiszen a Metodista Egyház valószínűleg nem jobban bizniszegyház, mint a nyertes egyházak, történelme is van, és bizonyos társadalmi tevékenységet is végez. Tehát a "jó" keresztény-fundamentalista vezetőknek igazából elvben meg kellene, hogy feleljen, legalábbis jobban, mint a Hit Gyülekezete, amely bekerült a pikszisbe.

Én a metodista egyház tiltakozásait a magam módján támogattam, ami annyit jelent, hogy például megosztottam másokkal a hírt. El lehet gondolkodni, hogy egy ateista például jó indokkal teszi-e ezt, és ha igen, miért?

Mint ateistának, természetesen a Metodista Egyház ugyanolyan butaság, mint a többi egyház. Jelentős különbség egyházak között nincs, legalábbis nem érdemes őket rangsorolni, és mondjuk szimpatikusabb, vagy nem szimpatikusabbra osztani őket, mert ehhez képest mindegyik akkora hülyeség, hogy ezek a kis különbségek nem osztanak, nem szoroznak.

Ugyanakkor egy ateista szinte egész biztosan a szekuláris állam elkötelezett híve. És mint ilyen, minden szekularimzust érintő kérdésben egyetért azokkal a hívő emberekkel, akik szintén szekulárisak. Az egyik legismertebb ilyen gondolkodó Gábor György, és azt kell, hogy mondjam, hogy a vallásos szekularizmus az egyike azon ritka vallási jelenségeknek, melyeknél felfedezhető a becsületes gondolkodás, tisztesség, elvszerűség.

Mert ugye mindegyik vallás esetében csábító az, hogy a hívő a vallás igazságát híve, annak egyeduralma mellett egye le a garast, és természetesen amellett álljon ki, hogy az ideális állapot, ha mindenki osztja hitét, és emellett, vagy ebbe beleértve, az állam is az ő hitét támogassa. A szekularizmus tehát egy hívő részéről némi önzetlenséget és megfontoltságot kíván. Bár az is igaz, hogy a kis vallások valószínűleg önzésből vannak a szekularizmus mellett, hiszen nekik érdekük, és jobban járnak, ha az állam vallásilag semleges, mintha elkötelezett lenne, és ezzel együtt valószínűleg valamelyik nagy vallással fonódna össze. Tehát érdekes kérdés volna, hogy például Iványi Gábor egy erősen metodista kormány és egyházállam esetében is kiállna-e a vallások egyenlősége mellett.

A vallások egyenlősége, és a vallási semlegesség, majd a szekularizmus, mint vallástól mentes államiság között van árnyalatnyi különbség. a vallási semlegességet például az alkotmány vallásszabadságról szóló paragrafusa mondja ki. A szekularizmushoz viszont nem véletlenül, az egyház és az állam szétválasztásának paragrafusa is kell, és van is ilyen az alkotmányban. A jövőbe hatályba lépő Tákolmányban is benne lesz.

Ugyanakkor Magyarországon a vallásszabadság és az állam és egyház szétválasztása már rég nem igaz. Már régen csak az alkotmányban lévő üres szöveg, amely a gyakorlatban nem érvényesül.

Először a Vatikáni szerződéssel rendült meg az állam és egyház szétválasztása, és tulajdonképpen az azóta folyó egyházállami építkezés ebből táplálkozik, ebből nőtt ki. Csak azóta az egyház által megszerzett iskolák száma elképesztőre nőtt, az egyházaknak nyújtott többlet-támogatás szintén. A kormányon egy ideje egy kifejezetten keresztény párt van koalícióban, és vallási témákban ők igen nagy teret is kapnak.

Nem sok idő kell már ahhoz, hogy arra ébredjünk, gyerekeinket csak egyházi iskolába lehet íratni, mert mindent elfoglalt az egyház, és oktatás területén az egyházállam kiépült. Ezek után hogyan is remélhetnénk, hogy gyerekeink ideológiailag viszonylag semleges oktatást kapjanak, és hogy hitüket vagy nem hitüket a saját szabadságuk és a családi viszonyok alapján, legalább állami elnyomástól függetlenül választhassák meg?

Nyilvánvalóan a jövőben a vallás Magyarországon terjedni fog. Ugyanis az egyházak hatalmukat és befolyásukat növelni tudják. Gyerekeinkre az oktatásban ráteszik a kezüket, és aztán, ha ez nem volna elég, akkor bizonyára még további "ösztönzése" is lesz a vallásosságnak. Például egyetemi felvételiknél, munkahelyi interjúknál, állami pályázatok elbírálásánál, és hasonló esetekben.

Csak remélni lehet, hogy hosszabb távon a józan ész ezt Magyarországon is túléli. Hogy a vallásos oktatás ellenére lesznek szabadon gondolkodók, ahogy a történelemben mindig is voltak. Csak remélni lehet, hogy minél több gyerek meg fogja utálni a hittanórákat, melyeket rájuk erőltetnek. Csak remélni lehet, hogy a gyerekek az iskolában, vagy más úton mellékesen megszerzett valódi tudás birtokában nevetségesnek fogják találni a hittételeket. Csak remélni lehet, hogy például a pedofil papokról szóló hírek hatására mélyebben elgondolkodnak majd a vallás és erkölcs kapcsolatáról, mint az a sekélyes kép, amelyet hittanórán beléjük akarnak verni.

De mindez csak kis öröm lehet a sok ürömben, mert a 21. században már nem ezeket a harcokat kellene megvívnunk a vallással. A vallásnak a 21. században már legfeljebb a lelki szegények otthonában volna a helye. Azaz társadalmi szerepének és főleg hatalmának rég le kellett volna áldoznia.

Nekünk ateistáknak egy olyan világ, ahol vallás-szabadság van sokkal jobb, mint egy olyan, ahol egyházállam. Pontosan azért, mert a vallásszabadság világában a vallások természetes degradációja zavartalanul folytatódhat. Számunkra elviselhetőbb hülyeség az, ha sok ember sokféle hülyeségben hisz, hiszen ezek inkább kioltják egymást, és egyébként is, már maga a vallások proliferálódása, diverzitása is demonstrálja, hogy hülyeségek.

Számunkra tiszta érdekből jobb lenne egy megosztott állapot, melyben a vallások egymás ellen is harcolnak. Ezért mi szívesen kiállunk a vallásszabadság mellett.

Természetesen azért is, mert jogi szempontból a vallásszabadságban a vallásmentesség szabadsága is benne van. Ha mindenki szabadon választhat vallást, akkor az gyakorlatilag azt is jelenti, hogy szabadon választhat hitmentességet, azaz ateizmust. A törvény minket is véd, nekünk is védenünk kell a törvényt. Mert egy demokráciában mindenkinek egyenlő joga van a hülyeséghez. Semelyik történelmi egyháznak nincs a hülyeséghez többletjoga a többinél.

És ismétlem, emberek, a magyar állam már nem szekuláris, Magyarországon az állam és az egyház már nem működik elválasztva, Magyarországon az egyházállam küszöbén vagyunk. Mert hagytuk, mert engedtük. Ateisták, és elvszerű szekulárisok, és bizonytalan emberek, akik azt hitték, ez nem veszélyes, nincs jelentősége. Most már itt van, sokkal többe fog kerülni helyrerakni a dolgokat.