ateista

Érdekes időpontban érkezett be egy Huffington Post cikk a Facebook oldalunkra egy like-olótól amely egy neurobiológiai előadásról szól, és arról, hogy felvetették, a radikális, fundamentalista hitet betegségnek lehetne nyilvánítani, és lehetne gyógyítani.

Érdekes, mert épp az utóbbi időben postoltam újra egy gondolatot arról, hogy a vallás az üldözési mániához hasonló betegség, egyfajta gyenge, vagy erősebb paranoia.

Érdekes a Huffington cikk azért is, mert ha utána járunk, akkor kiderül, hogy egy nagyon általános, víziószerű előadásból, amely sok mindenről szólt, kikaptak egy kis részletet. Különösen egy az előadás után a szokásos kérdések során beérkezett kérdésre adott választ kaptak ki.

Roppant érdekes a cikk azért is, mert maga az előadás a neurobiológiáról nagyon érdekfeszítő volt (a hanganyag meghallgatható itt), bár nekem egy kicsit hype-nak tűnik, amikor bizonyos előadók ilyen nagy víziókat adnak elő. Ilyet más is tudna. A tudományos ismeretterjesztő része nagyon általános, a vízió része meg hát nem tudomány. Még nem tudomány, és általában roppant nehéz megjósolni, hogy a tudomány merre fog fejlődni. Gondoljuk csak meg, hogy a mobiltelefon jövőjét sci-fi írók sem vííionálták előre, szinte az összes sci-fi vonalas telefonokkal képzelte el a 21. századot is!

Kathleen Taylor, az Oxfordi Egyetem kutatója Walesben adott elő a Hay Festivalon, amely nem is egy tudományos konferencia, és egyébként Budapesten is megtartották. Az előadása a neurobiológia jövőbeli lehetőségeiről szól. Hogy ez a tudomány lesz a domináns, hogy megváltoztatja a tudományról alkotott képünket, és olyan dolgokat fogunk elérni, amelyet csak sci-fikben álmodtunk, mint gondolatolvasás, az álmok rögzítését, befolyásolását.

A sok ötlet, és jövőbeli perpsektíva közül az egyik az volt, és ezt mint mondtam, a kérdések során mondta el Taylor (kb 50 percnél hangzik el a felvételben), az az, amit a Huffington cikke felkapott. Érdemes leszögezni a következőket:

1) Taylor szélsőséges fundamentalistákról beszélt.

2) Taylor nem csak hitről beszélt, hanem más káros berögződésekről.

3) Taylor nem beszélt arról, hogy konkrétan mi lenne a beavatkozás, és jelenlegi technikával ez még nem is reális elképzelés.

4) Taylor azonnal hozzátette, hogy itt az emberi szabadságjogok felől igen aggályos kérdések merülnek fel.

Szeretnék ehhez pár dolgot hozzátenni:

i) Amikor egy olyan kérdésről van szó, hogy milyen betegségeket mikor és hogyan gyógyítsunk, az nem csupán tudományos kérdés, és nem a tudomány dönt ezekben a kérdésekben.

ii) Ennek következtében a tudomány semmiképpen nem fog a jövőben agymosással valamiféle diktatórikus hatalmat létrehozni. Ha ilyesmi létrejön, az politikai döntés lesz, politikusok lesznek felelősek érte, és a választók.

iii) A tudomány felkínál bizonyos ismereteket és lehetőségeket bizonyos technikákra. Az, hogy bizonyos készülékeket kifejlesztenek-e, az már az ipar felelőssége, hogy engedélyezik-e ezeket a készülékeket, hogy engedélyezik-e a használatukat, és milyen feltételekkel, az pedig az állam felelőssége, és politikai döntés kérdése. Tehát amikor a címben azt vetem fel, hogy a tudomány meggyógyíthatja-e a vallás betegeit, akkor nem csak a technikai lehetőség a kérdés, hanem az etikai döntés is kérdés, ami viszont nem a tudomány kérdése, így nem is lehet arról beszélni, hogy a tudomány gyógyít. A tudomány felkínálhatja a gyógyítás elvi lehetőségét.

iv) Bár a tudománynak nem feladata az etikai kérdésben való döntés, láthatjuk, hogy a tudósok jó esetben mégis figyelmeztetnek ezekre az etikai aggályokra. "Az egyik ember pozitívuma a másik ember negatívuma lehet."

Szeretnék kiemelni Taylor előadásából pár véleményt, amely szintén nem annyira szilárd tudományos eredmény, hanem az előadó véleménye, amely nem is annyira direktben jött elő, hanem egyfajta hallgatólagos előfeltételként:

A) A radikális fundamentalizmust lehet nem szabad döntésnek, hanem elmezavarnak, egyfajta obszesszív-kompulzív betegségnek is tekinteni.

B) A radikális fundamentalizmust általában mégsem tekintik betegségnek.

C) Ha betegségnek tekintenék, gyógyítható lehetne a jövőben.

D) A vallás annyi rossznak az okozója világunkban ("heck of a lot damage")

És végül az én véleményemmel zárnám ezt a cikket, mert fontos, hogy ne az jöjjön le ebből, hogy a militáns ateisták már megint agymosással akarják üldözni a vallást.

I) Én azt gondolom, hogy egy demokratikus társadalomban egy teljes jogú, szabad, tehát többek között ártatlan embert, aki semmi bűnügyet nem követett el, nem szabad semmiféle agymosásra kötelezni. Egy szabad embernek joga van nem gyógyíttatni a betegségét. A vallásszabadsághoz való jogot továbbra is fent kell tartani.

II) Ellenben azt, hogy mit tekintünk betegségnek, azt általánosabban venném: nem csak a fundamentalista radikális vallás betegség. A fundamentalizmus a vallásos betegség extrém változata, ez az elmérgesedett betegség, amelynek szimptómái már feltűnőek, és mindenki észreveszi őket. De ez csupán a betegség "végső stádiuma". A betegség enyhe formája maga a vallás. Minden hívő egy állandósult gondolkodási hiba, egy elmezavar áldozata.

III) Ha egy fundamentalistát elítélnek, például terrorizmus miatt, akkor a neurobiológiai kezelés már kevésbé tűnik húzósnak, de evvel is vannak aggályaim. Elvégre a bűnözőket más esetben is ritkán köteleznek ilyenre elítélteket. Például aggályos lenne az, ha egy bűnözőt mondjuk agresszivitás-csökkentő hormonális kezelésre köteleznének.

Összességében tehát az emberi szabadságjogok miatt nem a kezelés az, amit én szorgalmaznék, annál inkább szorgalmaznám a tisztánlátást, hogy nevén nevezzük a dolgokat: a vallás betegség. Ezt nem azért fontos kimondani, hogy kezeltessük őket, hanem azért, hogy tisztában legyünk azzal, hogy problémájuk van. Ugyanis a gyógyulás első lépése a probléma elismerése. A gyógyulást én már az emberekre magukra bíznám. Érvelni, segíteni lehet nekik, de alapjában maguknak kell megtenni a lépést a függőségmentes élet felé.

Nem sok idő kell már ahhoz, hogy arra ébredjünk, gyerekeinket csak egyházi iskolába lehet íratni,

***

Az Orbán-kormány egyháztörvényét, amely valójában persze inkább Semjén Zsolt keresztülerőltetése lehet, kritizáltam már akkor, amikor tervezet volt. Azóta élesítették, és pár szót szólnék róla kicsit más megközelítésből, és kicsit élesebben.

Amióta bevezették, a legnagyobb tiltakozást az újságokban én a Metodista Egyháztól láttam, amelyik kimaradt a pikszisből, nem ismerték el igazi egyháznak. A tiltakozás igazából a törvény elveit véve is jogos lenne, hiszen a Metodista Egyház valószínűleg nem jobban bizniszegyház, mint a nyertes egyházak, történelme is van, és bizonyos társadalmi tevékenységet is végez. Tehát a "jó" keresztény-fundamentalista vezetőknek igazából elvben meg kellene, hogy feleljen, legalábbis jobban, mint a Hit Gyülekezete, amely bekerült a pikszisbe.

Én a metodista egyház tiltakozásait a magam módján támogattam, ami annyit jelent, hogy például megosztottam másokkal a hírt. El lehet gondolkodni, hogy egy ateista például jó indokkal teszi-e ezt, és ha igen, miért?

Mint ateistának, természetesen a Metodista Egyház ugyanolyan butaság, mint a többi egyház. Jelentős különbség egyházak között nincs, legalábbis nem érdemes őket rangsorolni, és mondjuk szimpatikusabb, vagy nem szimpatikusabbra osztani őket, mert ehhez képest mindegyik akkora hülyeség, hogy ezek a kis különbségek nem osztanak, nem szoroznak.

Ugyanakkor egy ateista szinte egész biztosan a szekuláris állam elkötelezett híve. És mint ilyen, minden szekularimzust érintő kérdésben egyetért azokkal a hívő emberekkel, akik szintén szekulárisak. Az egyik legismertebb ilyen gondolkodó Gábor György, és azt kell, hogy mondjam, hogy a vallásos szekularizmus az egyike azon ritka vallási jelenségeknek, melyeknél felfedezhető a becsületes gondolkodás, tisztesség, elvszerűség.

Mert ugye mindegyik vallás esetében csábító az, hogy a hívő a vallás igazságát híve, annak egyeduralma mellett egye le a garast, és természetesen amellett álljon ki, hogy az ideális állapot, ha mindenki osztja hitét, és emellett, vagy ebbe beleértve, az állam is az ő hitét támogassa. A szekularizmus tehát egy hívő részéről némi önzetlenséget és megfontoltságot kíván. Bár az is igaz, hogy a kis vallások valószínűleg önzésből vannak a szekularizmus mellett, hiszen nekik érdekük, és jobban járnak, ha az állam vallásilag semleges, mintha elkötelezett lenne, és ezzel együtt valószínűleg valamelyik nagy vallással fonódna össze. Tehát érdekes kérdés volna, hogy például Iványi Gábor egy erősen metodista kormány és egyházállam esetében is kiállna-e a vallások egyenlősége mellett.

A vallások egyenlősége, és a vallási semlegesség, majd a szekularizmus, mint vallástól mentes államiság között van árnyalatnyi különbség. a vallási semlegességet például az alkotmány vallásszabadságról szóló paragrafusa mondja ki. A szekularizmushoz viszont nem véletlenül, az egyház és az állam szétválasztásának paragrafusa is kell, és van is ilyen az alkotmányban. A jövőbe hatályba lépő Tákolmányban is benne lesz.

Ugyanakkor Magyarországon a vallásszabadság és az állam és egyház szétválasztása már rég nem igaz. Már régen csak az alkotmányban lévő üres szöveg, amely a gyakorlatban nem érvényesül.

Először a Vatikáni szerződéssel rendült meg az állam és egyház szétválasztása, és tulajdonképpen az azóta folyó egyházállami építkezés ebből táplálkozik, ebből nőtt ki. Csak azóta az egyház által megszerzett iskolák száma elképesztőre nőtt, az egyházaknak nyújtott többlet-támogatás szintén. A kormányon egy ideje egy kifejezetten keresztény párt van koalícióban, és vallási témákban ők igen nagy teret is kapnak.

Nem sok idő kell már ahhoz, hogy arra ébredjünk, gyerekeinket csak egyházi iskolába lehet íratni, mert mindent elfoglalt az egyház, és oktatás területén az egyházállam kiépült. Ezek után hogyan is remélhetnénk, hogy gyerekeink ideológiailag viszonylag semleges oktatást kapjanak, és hogy hitüket vagy nem hitüket a saját szabadságuk és a családi viszonyok alapján, legalább állami elnyomástól függetlenül választhassák meg?

Nyilvánvalóan a jövőben a vallás Magyarországon terjedni fog. Ugyanis az egyházak hatalmukat és befolyásukat növelni tudják. Gyerekeinkre az oktatásban ráteszik a kezüket, és aztán, ha ez nem volna elég, akkor bizonyára még további "ösztönzése" is lesz a vallásosságnak. Például egyetemi felvételiknél, munkahelyi interjúknál, állami pályázatok elbírálásánál, és hasonló esetekben.

Csak remélni lehet, hogy hosszabb távon a józan ész ezt Magyarországon is túléli. Hogy a vallásos oktatás ellenére lesznek szabadon gondolkodók, ahogy a történelemben mindig is voltak. Csak remélni lehet, hogy minél több gyerek meg fogja utálni a hittanórákat, melyeket rájuk erőltetnek. Csak remélni lehet, hogy a gyerekek az iskolában, vagy más úton mellékesen megszerzett valódi tudás birtokában nevetségesnek fogják találni a hittételeket. Csak remélni lehet, hogy például a pedofil papokról szóló hírek hatására mélyebben elgondolkodnak majd a vallás és erkölcs kapcsolatáról, mint az a sekélyes kép, amelyet hittanórán beléjük akarnak verni.

De mindez csak kis öröm lehet a sok ürömben, mert a 21. században már nem ezeket a harcokat kellene megvívnunk a vallással. A vallásnak a 21. században már legfeljebb a lelki szegények otthonában volna a helye. Azaz társadalmi szerepének és főleg hatalmának rég le kellett volna áldoznia.

Nekünk ateistáknak egy olyan világ, ahol vallás-szabadság van sokkal jobb, mint egy olyan, ahol egyházállam. Pontosan azért, mert a vallásszabadság világában a vallások természetes degradációja zavartalanul folytatódhat. Számunkra elviselhetőbb hülyeség az, ha sok ember sokféle hülyeségben hisz, hiszen ezek inkább kioltják egymást, és egyébként is, már maga a vallások proliferálódása, diverzitása is demonstrálja, hogy hülyeségek.

Számunkra tiszta érdekből jobb lenne egy megosztott állapot, melyben a vallások egymás ellen is harcolnak. Ezért mi szívesen kiállunk a vallásszabadság mellett.

Természetesen azért is, mert jogi szempontból a vallásszabadságban a vallásmentesség szabadsága is benne van. Ha mindenki szabadon választhat vallást, akkor az gyakorlatilag azt is jelenti, hogy szabadon választhat hitmentességet, azaz ateizmust. A törvény minket is véd, nekünk is védenünk kell a törvényt. Mert egy demokráciában mindenkinek egyenlő joga van a hülyeséghez. Semelyik történelmi egyháznak nincs a hülyeséghez többletjoga a többinél.

És ismétlem, emberek, a magyar állam már nem szekuláris, Magyarországon az állam és az egyház már nem működik elválasztva, Magyarországon az egyházállam küszöbén vagyunk. Mert hagytuk, mert engedtük. Ateisták, és elvszerű szekulárisok, és bizonytalan emberek, akik azt hitték, ez nem veszélyes, nincs jelentősége. Most már itt van, sokkal többe fog kerülni helyrerakni a dolgokat.